Újévi tea

Obukucha 大福茶   Újévi tea

Újév alkalmából egy sor különös szokást használunk a tea útján.  A legkönnyebben érthető a folyamatosság, az élet fenntartását, fennmaradását hangsúlyozó hagyomány, hogy a teaházban az Óév végén használt tűzhelyet betakarjuk és másnap azt folytatva, ugyanazt a parazsat használva gyújtunk tüzet és készítjük el az Újév teáját.  A japán teaszertartásban ez az obukucha. A szokás a Heian korból származik, amikor járvány sújtotta Kyotót. Kūya (空也; 903-972) a vándor buddhista szerzetes teát adott az embereknek, így próbálta segíteni őket.  Azóta Újévkor a szerencsekívánságok a bő termést, egészséget hangsúlyozó, kívánó elemei kiegészültek a teával is. Amikor Murakami császár tudomására jutott az eset, ő maga is teát rendelt az Újévi szertartáshoz. Így történhetett, hogy az obukucha eredeti írásjele 皇服茶, azt jelentette, "a császár teája" Mára az Obukucha írásjelei változtak: 大福茶, és azt jelentik, amit minden más jelent Keleten:  "a Nagy Szerencse (Jókívánság) teája”. Magától értetődő, hogy az obukuchának nincs specifikus teája, vannak gyártók, akik különleges senchát, mások matchát, sőt vannak akik genmaichát kínálnak.

Hétköznapi háztartásokban is szokásos ilyenkor amolyan házi oltár készítése, amin animisztikus, buddhista, sőt keresztény elemek is keverednek egymással. A bejáratot frissen szedett fenyőág díszíti. Az eszközök közül a váza, a chashaku és a chasen is friss zöld bambuszból készül, a tea pedig természetesen külön erre az alkalomra gyártott koicha.  Az oltáron virág, vagy fenyőág, és mindenekelőtt a földművelő ember tevékenységének gyümölcsei, amik első látásra bizarr egyveleget képeznek. Erre az alkalomra félretett rizskéve, retek(!), burgonya, kiwi, szaké, mandarin (ez a mediterrán országokban is élő hagyomány), és a legkülönösebb, a se állat, se növény, se ember, de VÖRÖS(!), az örökéletű languszta, ami persze egyre ritkább. Az újév dekorációit  mindig a vörös,  tüzes, energiával teli szín kíséri.

Az obukucha (ami persze főképp Kyotóban virágzó, szabad hagyomány) magában a teában, vagy a szertartás elemeiben tartalmazhat japán szilvát (ez egyébként is kedvelt újévi sütemény összetevő), kombu algát.  Minden mindegy.  A lényeg, hogy élünk, barátok és ellenségek együtt vagyunk és egészséget, jólétet kínál nekünk a minket körülvevő természet.

A lenti két kép Dairik újévi dekorációja a Totousha teaházból Kyotóból.

A többi fotó Marukyu-Koyamaen    két

obukucha matchájának újévi terítékét mutatja.